Ettől biztos kedvet kaptok... Mintha egy mesés csokivilágba csöppennénk:)
Álmokban létezik ilyen.
Vianne egy karneváli forgatag kellős közepén érkezik egy kis vidéki faluba, Lasquenet-be, ahol kislányával kibérel egy házat, és megnyitja a csokoládézóját. Borzasztóan bizalmatlanul fogadják, ráadásul a lehető legrosszabb időpontban nyit: a böjt kezdetén. Mivel a falu temploma épp szemben van, több sem kell a tiszteletesnek: alapvetően háborút indít ellene. Vianne megpróbál beilleszkedni, minél több helybelit megnyerni, de a miséken elhangzott szavak minden igyekezetét aláássák.
Vianne különleges nő, mint ahogyan az anyja volt, és a lánya lett. Mindannyian alkalmazzák a mágiát, hogy az életben boldogulni tudjanak. Harris olyan finoman és olyan képlékenyen érezteti azokat az apróságokat, amikkel az embereket befolyásolják, sugallja, hogy akár még többre is képesek lennének, ha Vianne-t valami vissza nem tartaná. A bigott vallásosság, az isteni helytelenítés és helyeslés méltó ellenfélre akadt a szétterpesztett, rontásűző ujjakkal, a vesébe látó szemek élességével, a rituálékkal, és azzal a tudással, amit ez a rejtélyes asszony a csokoládékba sűrített. Vianne kutatja az emberi lelkek titkait, és maradásának kulcsa Reynaud atya féltve őrzött titka. A pap elfojtott kisebbrendűségi érzése egyre inkább feltör, az aszkézis furcsa perverziójával együtt, és az ördög megtestesülése válik Vianne-ből. A pap és közte egyre mélyül az ellentét, de közben a kis falu lakói egyre inkább elfogadják, dacára a dörgedelmes prédikációnak, és úgy tűnik, Vianne biztosítani tudja lányának a várva várt állandóságot.
/Ulpius-ház/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.